néhai hagymások megújult Hagymaháza megidézi a református templom tornyait, a büszke és rátarti makói magyar polgár igényeit, és újra kinyitja az európai szellemi élet kapuját. • A nézőtér fölé boruló mennyezet leképezi és testté formálja a fölénk boruló eget, az épület fehér falai pedig a talpunk alatt élő földet folytatják, amíg nem találkoznak a tetőszerkezettel. Eleven belső tereket próbáltam kialakítani, és magának az épületnek a külső formája is, hogy úgy mondjam: eleven – tehát nem szögletes, nem pléhből van, nem vasból van, üvegből meg műanyagból. Még a pala is természetes alapanyagú. • Az épület alsó része mintha a földből nőne, nehézkes, de a teteje már bimbózik, és a kupolába, mint a növénynek a szárai emelkednek a tartószerkezetek. Ezekben a tornyokban belül pedig ugyancsak észre lehet venni, hogy növekményszerűen van egy belső, kisebb torony, majd pedig egy még nagyobb. • Nincs külön belsőépítészet, hanem maga az épület egy eleven világ, ami nem tűr szimbólumokat, mert magát az életet akarja jelenteni. • Kívánom minden makói polgárnak, hogy a saját szellemi otthonának tekintse ezt az épületet.

Makovecz Imre